2010. szeptember 26., vasárnap

Vívódás

Nem bírtam aludni. Csak hevertem a takaró alatt és bámultam a semmibe. Alfonz vallomása és kérése annyira letaglózott, hogy még sírni sem tudtam tőle.

Hogy fogadhatnám el, mikor ha csak hozzám ér, kitör a frász rajtam, sírógörcsöt kapok, nyomorult áldozatnak érzem magam, és nem érzek iránta olyan lobogó érzéseket, amelyek felülkerekedhetnének a félelmeimen és a gátlásaimon? Azt mondta, feleségül venne. Még ezt is felajánlotta, holott ő nagy nőcsábász hírében áll. Nem is értem, mi ütött belé. Annyi nő mondana neki boldogan igent. Miért pont engem kért meg?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése